A héten a mozikba került a Star Wars: Skywalker kora, ezért elhoztam Nektek a kritikáját!
2015-ben elindult a Disney féle Star Wars trilógia. Az első film teljes mértékben a nosztalgiára épít. Az Utolsó Jedik elindult egy új irányba, amit a közönség nagyon vegyesen fogadott. A kilencedik, mindent lezáró rész J.J. Abrams kezébe került (csak úgy, mint Az Ébredő erő), ami a filmen meg is látszik, főleg a forgatókönyvön. Vannak karakterek illetve cselekményszálak, amiket teljes mértékben összekavart a Rian Johnson féle Utolsó Jedik. Na de milyen lett a film? A kritikámban ezt fogom kifejteni.
Nagyon nehéz dolgom van, úgy, mint a Végjátéknál. A történetről nem árulnék el semmi konkrétat, hiszen az spoileres lenne. Mint már említettem vannak cselekményszálak, amik félbe lettek hagyva. J.J Abramsnak meg kellett próbálnia lezárni ezt a filmsorozatot, ami szerintem sikerült, de hagyott bennem némi kételyt.
A karaktereket nagyon szépen vezette tovább. Egyesekhez adott némi pluszt, jobban kidolgozta őket, másokból viszont sokkal kevesebbet kaptunk. Rey-nek láthatjuk a kiképzését, ahogy tovább fejleszti magát. Poe-nak az arrogáns stílusából elvett, többet megtudtunk a karakterről. C-3po-nak külön küldetést adott, ezzel is fontos szerephez jutatta a szereplőt. És ott van Rose, akit szinte kivétel nélkül mindenki utált (vagy inkább nem szeretett), és belőle sokkal kevesebbet is kapunk ebben a produkcióban. Kylo Ren karakterét is kidolgozza, ám vannak olyan szereplők is, akiket mikor már kezdenek érdekesek lenni, egyszerűen „kivesz” a történetből.
A helyszínek nagyon változatosak, sok bolygót bejárunk, de sajnos egyik sem ismerős (vagyis egy igen, de az már nagyon spoileres lenne). A látványt is kiemelném, de ezt már megszokhattuk a Disney féle Star Wars filmek esetében. A zene is a helyén van a filmben, felcsendülnek a régi kedvenceink, amiket jó újra hallani.
Szóval ezeket hallván biztos sokan azt gondolnátok, hogy de akkor ez a film valami zseniális lett. Ez közel sincs így. Nem egy logikai bukfenc van a filmben. Sok megmagyarázatlan dolog van benne, amibe akarva, akaratlanul is belebotlunk, ám nincs idő gondolkodni, annyira pörög az esemény, annyira akar ez a film nagyot alkotni. Vannak szereplők, akiknek csak később jutnak eszükbe kulcsfontosságú titkok, illetve „fölösleges” tétovázás is van az alkotásban. Vannak tárgyak, amikből később kiderül, hogy kettő is van.
A nosztalgia faktort kimaxolták, amivel nekem nincs is bajom, örültem, hogy újra láthatom a régi kedvenceimet, első sorban Lando-t, aki nem szerepelt sokat, pont annyi időt volt vásznon, amennyire szükség is volt.
A fénykard párbajos jelenetek baromi jól meg vannak koreografálva, az akrobatikus ugrások nagyon tetszettek, a feszültség is érződött a karaktereken, és izgulni is lehetett értük.
Azonban érződik a produkción a Disney keze. Volt olyan jelenet, amiben teljesen fölöslegesen csattant el a „várva várt” csók, mivel a karaktereknek semmi érzelmi kötődésük nem volt, a trilógiában egy-két közös jelenetet leszámítva. Volt benne egy melegekkel kapcsolatos jelenet is, ami nem volt kihatással a történetre, de nekem akkor sem tetszett, hogy megpróbálják lenyomni a torkunkon ezt a dolgot.
Viszont, ami nagyon fontos volt a filmben, hogy lelket adott a trilógiának. Lelket adott a karaktereknek, és így sokkal szerethetőbbé vált az atmoszféra. Láthattuk akcióban a Finn, Rey, Poe hármast végre, nagyon jól működött köztük a dinamika, jól kiegészítették egymást. Amennyi kérdést tudott, megválaszolt a film, persze hagytak a levegőben néhány érdekes dolgot, de ez nem is probléma.
Összességében a filmnek sikerült lezárnia nem csak ezt a trilógiát, de az egész Skywalker saga-t. Voltak benne az eddigiekkel szembemenő logikai bakik, értelmetlenül visszahozott karakterek (többet nem írnék a spoilerek miatt) és akciódús jelenetek (ami azért negatívum, mert nem tudunk a film során fellélegezni, kicsit megállni egy pillanatra). Jobban teljesített, mint a két elődje, a karakterek, a cselekmény, és az érzelmek miatt is. Nem egy „megkönnyezős” jelenete van az alkotásnak, és mint már mondtam, a legfontosabb, hogy van a filmnek szíve és lelke. A produkciót 70%-ra értékelem.
