Több, mint másfél év várakozás után a Marvel ismét előrukkolt egy produkcióval. Elstartolt ugyanis a legelső MCU-s sorozat a Disney +-on, a WandaVision, amire a rajongók már régóta vártak.

Ez a fajta felállás teljesen más, mint amit eddig megszokhattunk a Marveltől. Eddig az MCU keretein belül csak filmeket készítettek. Sorozatok ugyan voltak, de azok csak egy kicsit vagy egyáltalán nem kapcsolódtak a filmekhez. Most azonban a két főszereplő (szerintem nem kell bemutatnom őket, a cím elég beszédes) már szerepelt nem is egy alkotásban, sőt nem is kis szerepet kaptak azokban. Szóval nagy volt a hype, a fanok már alig bírták ki új produkció nélkül, de vajon megérte a várakozást? A kritikánk spoilereket tartalmaz, csak az olvasson tovább, aki már látta a sorozatot.

A történet szerint Wanda, miután visszajött az univerzum felével együtt az élők soraiba, egy kis városba ment, hogy túl tegye magát a gyászon. Pontosabban, hogy visszahozza Víziót és egy városnyi embert tartson fogva, akik nincsenek öntudatuknál.

Röviden ennyi a történet. Az előzetesek jól bemutatták, hogy ez egy teljesen más fajta irányzat lesz, mint azt megszokhattuk. A sorozat minden bevezető nélkül nem egy, hanem két 50-es évekbeli sitcom résszel indított. Ez a kezdés a rajongókat megosztotta, hiszen aki a Marveltől már megszokott izgalmas összecsapásokat várt most csalódott. Ez a fajta történetvezetés folyamatos mozgásba volt, később haladt a történet, eljutottunk a 80-as évekbe is, majd az utolsó részekre már a 2000-es évekbe, vagyis a jelenünkbe. Még szerencse, hogy változtatgatták a korszakokat, az az első két rész pontosan elég volt annak a műfajnak a szétboncolására, a végére már sok is volt az erőltetett poénokból és a fekete-fehér érából.

Viszont ez közel sem egy negatívum. Sokszor érte ugyanis a Marvelt az a fajta kritika, miszerint sosem tudnak megújulni és valami forradalmit alkotni, az alkotásaik mindig ugyan arra a sémára épülnek. Na itt végre megmutatták, hogy igenis képesek megújulni, és, hogy őszinte legyek, jót is tett ez a változás nekik.

Térjünk át a karakterekre, először is a két címszereplőre. A sorozat célja, hogy egy kicsit jobban bemutassa Wandát és az ő „világát”, ami maximálisan sikerült. Elizabeth Olsen zseniális volt a szerepben, hatalmasat alakított. Most éreztem azt először, hogy ő a tökéletes választás a szerepre, sikerült megújulnia és bebizonyítania, hogy milyen tehetséges is. Hasonló dicséreteket tudnánk felhozni Paul Bettany esetében. Eddig sosem kedveltem igazán a karakterét, számomra mindig is semleges volt, viszont ez megváltozott. Nagyot alakított, mint Vízió, főleg ahogy a karaktere elkezdte realizálni, hogy mi történik körülötte.

Akit még szeretnék kiemelni mellettük, az a Darcy, Jimmy és Monica hármasa. Nagyon szimpatikus volt mind a három karakter, megvolt köztük a kémia és Vízió mellett ők voltak azok a szereplők, akikről el lehet mondani, hogy tényleg a „jóságot” képviselték, hiszen Wanda is inkább negatív, mintsem pozitív karakterként volt feltüntetve a cselekedetei miatt.

A sorozatnak a hetedik részig nem is volt igazán főgonosza. Ott volt ugyan Hayward, akit ugyan negatív karakterként állítottak be, ennél nagyobb szerepet nem kapott és a motivációját sem lehetett megérteni. Csak egy sablonos karaktert kaptunk, amolyan „gonosz vagyok, mert és kész…” karakter volt. A teóriákkal ellentétben valószínűleg tényleg csak egy S.W.O.R.D.-ös aki rendesen ki akart Wandával cseszni. Pedig mi még mindig reménykedünk, hátha fontosabb szerepet kap a jövőben és kiderül róla, hogy egy skrull. Akár most is megtehették volna ezt a lépést, ezzel pedig elkezdeni felvezetni a titkos inváziót.

A másik gonosz csak a sorozat kétharmadában tűnt fel. A teóriák már az ő karakterét is lelőtték, illetve lehetett rá számítani, ha egy kis képregény ismerettel is rendelkezik az ember. Ő volt a Kathryn Hahn által alakított Agatha Harkness, vagyis Agnes. Kathryn a szerepében sziporkázott, látszott, hogy nagyon élvezi, amit csinál, viszont szerintem nem sikerült maximálisan kiaknázni a karakter lehetőségeit. A háttértörténetéről sokat nem tudtunk meg és nem is sikerült igazán elmélyíteni a karaktert ahhoz, hogy egy ténylegesen emlékezetes gonosz legyen, akire évekkel később is emlékezzünk, ne csak egy egydimenziós főgenya. Persze fennáll a lehetőség, hogy még visszatért és szerintünk ez be is fog következni (akár már a Doctor Strange folytatásában) azonban egyelőre be kell érnünk ennyivel.

Volt még egy karakter, akiről írnék pár szót. Ő nem más, mint az Evan Peters által alakított „Pietro”, akihez a legtöbben (köztük én is) nagy reményeket fűztünk. Legfőképpen a multiverzum bevezetésével, illetve a mutánsok MCU-ba hozatalával kapcsolatban ám egy buta poén miatt eldobták a karakterét. Kár volt csak ezért pontosan ezt a színészt kiválasztani „Fietro” szerepére hiszen mint sokaknak, nekem is ő volt „A Higanyszál”.

Most, hogy így kiveséztük a karaktereket térjünk át a történetre egy kicsit részletesebben. A sztori lassan indult be, később körülbelül a hatodik rész vége felé begyorsult, amikoris Vízió kutakodni kezdett Westview után, illetve Wanda kiterjesztette a „Hexet”, ezzel pedig Skarlát boszorkánnyá vált. Később már így el is hangzott a neve, először az MCU-ban. A nyolcadik részbe végül sokkal jobban megismerhettük Wanda gyerekkorát, a Hydra-s múltját, illetve a Vízióval töltött idejét a Bosszúállók bázisán. Ezek közül talán a legérdekesebb a Hydra-s rész volt, ami előrevetítette kicsit a sorozat végét. Nagy kár azonban, hogy Wandára csak boszorkányként hivatkoztak, a mutáns szó pedig egyszer sem hangzott el. Persze lehetséges, hogy majd a későbbiekben kiderül róla, hogy tényleg mutáns, viszont a jelen állás szerint egyértelműen nem az, ami nagy csalódás és arra enged következtetni, hogy egyelőre nem terveznek a mutánsokkal.

A végére tehát maradt egy nagy finálé, ami végül nem úgy alakult ahogyan azt sokan vártuk. Igaz, kaptunk egy már a Végtelen háború után is pletykált „White Vision”-t, illetve volt egy Agatha Harknessünk is, azonban a finálé nem úgy sült el, ahogyan azt elvártam. Az előbbi a rész felénél lelépett miután visszakapta az emlékeit, az utóbbit pedig Wanda könnyűszerrel legyőzte. A két kisrácot, Billy-t és Tommy-t legalább láthattuk akcióban és az ő sorsuk még érdekes lehet a jövőben (az egyik stáblistás jelenet alapján). Talán a multiverzumhoz lesz közük. Monica erejét sajnos nem sikerült úgy igazán kamatoztatni, azon kívül, hogy megállította a lövedékeket, illetve szerettem volna egy kis betekintést, hogy ő hogyan is éli meg a képességei megszerzését. Sajnos erről egyik részben sem volt szó, még egy párbeszéd keretein belül sem, annyi viszont biztos, hogy még terveznek vele is. A lezárása nagyon szép volt, ahogy Wanda és Vízió egy érzelmes és (végre) hosszas búcsút vettek, szem nem maradt szárazon.

A beígért cameo is elmaradt, akiről már annyit beszéltek. Paul Bettany talán magára gondolt, mikor azt mondta, hogy ezzel a színésszel már régóta szeretett volna dolgozni és csak trollkodott, de az is lehet, hogy volt egy betervezett vendégszereplő (talán Doctor Strange), viszont ő nem tudott jelen lenni a forgatáson a vírus miatt.

Szóval, ha a Monicás szállal, illetve talán még azzal a vendégszereplővel kiegészítik a részt, sokkal hosszabb is lehetett volna, sajnos azonban csak 46 perc jutott a fináléra. A többi rész sem volt sokkal hosszabb, egészen a nyolcadik részig tartották a 25-35 perces tendenciát, ami egy kicsit csalódáskeltő.

A részekben látott reklámok nagyon tetszettek, hogy mindegyik utalást tartalmazott Wanda múltjára, illetve, hogy szépen beilleszkedtek annak a korszaknak a stílusába. A zenék is jók voltak, a nyolcadik részben felhangzott a már Végtelen háborúból és Végjátékból is ismerős „Porch” valamint egy sötétebb tónusú Bosszúállók téma is. Az utolsó rész második stáblistás jelenetében pedig felcsendült egy, a már Doctor Strange-ből is ismerős zene, ami előrevetíti Skarlát boszorkány útját.  

Összességében az MCU első sorozata nagyon jó volt. Talán egy kicsit többet vártunk a kelleténél, viszont a produkció mind Wanda, mind pedig Vízió karakterével szépen bánt és sikerült elmélyíteni őket. A különböző sitcom korszakok bemutatása jól sikerült, a fordulatok is nagyot ütöttek (még ha számítottunk is rájuk), azonban sok volt kimaradt ziccer, amiket igazán ki lehetett volna használni, ha Feige-ék elég tökösek hozzá. Az utolsó rész viszont rontott a sorozaton, ami addig nagyon szépen építkezett, így inkább egy valami „nagy dolognak” a felvezetésére szolgált, mintsem egy külön történetre, amit szépen lezártnak lehet tekinteni. Tehát a WandaVision sok meglepetést tartogatott és mindenképpen újat alkotott, biztos nyomot hagyott az MCU történelmében. Az alkotást 88%-ra értékelem.