Amerikába március végén debütált az HBO Max-en a Godzilla Kong ellen, illetve ahol nyitva voltak a mozik, ott a nagyvásznon is bemutatták. A világ többi részén is hasonlóan jártak el. Magyarországon sajnos az HBO GO a Snyder cut-tal ellentétben nem mutatta be, ezért nálunk kalózkodást követően kellett megtekinteni a Warner következő nagyszabású szörnyfilmjét.

Ehhez azonban nem egy teljesen egyenes út vezetett. A Warner szörnyuniverzumát a 2014-ben bemutatott Godzilla indította, ami kritikailag jól teljesített, a rajongók körében azonban már kevésbé volt sikeres, ennek ellenére a többségnek tetszett. Ezt követte a Kong: Koponya sziget, amit hasonló jelzőkkel lehetne illetni, mint a fentebb említett Godzillát, ráadásul az előző szörnyfilmet sikerült is felülmúlnia a kasszáknál, igaz nem túl sokkal. Ezután bemutatták a Godzilla folytatását, a Szörnyek királyát, ami kritikai szempontból borzalmas eredményeket ért el, azonban a rajongók többsége pozitívan távozott a teremből. Ez viszont sokat rontott pénzügyileg, 386 millió dollárt sikerült szerezni az alkotással (a Godzilla 529, míg a Koponya sziget 566.7 milliót hozott a Warnernek). És most 2021-ben eljutottunk oda, hogy a két főtitán összetalálkozott. De megérte a várakozást?

Mielőtt belekezdenék a filmről való véleménykifejetésbe, el szeretném mondani, hogy szerintem a Warnernek borzalmas a marketinges stratégiája. Az előzetesre sokat kellett várni, mindössze két hónappal a bemutató előtt jelent meg, ami nem is egy nagy probléma. A gond az, hogy az elkövetkezendő két hónapban tömérdek előzetes és tv spot árasztotta el az internetet. Persze, nem kötelező ezeket megnézni, de valljuk be, ha feldob egy ilyet nekünk a youtube egy érdekes indexkép kíséretében, nem tudunk ellenállni annak, hogy ne nézzük meg. Sajnos a végén már a film egyik fordulatát is lespoilerezték, amit ugyan ki lehetett találni már előre, azonban lehet, hogy egy jó pár embernek meglepetés lett volna.

A történet röviden annyi, hogy Godzilla valamiért elkezdett pusztítani szerte a világban (pontosabban csak az Apex vállalat bázisait támadja meg). Mivel az összes titán behódolt neki, Kong az egyetlen, aki nem ezért elhozzák őt a Koponya-szigetről, hogy segítsen megállítani Godzillát.

Nagyvonalakban ennyi a történet, de azért ennél többről van szó. Kongnak például egy külön küldetést is szántak, illetve a Millie Bobby Brown által alakított Madison csapata is kapott egy külön missziót. A sztori nem olyan nagy durranás, de érezni lehet rajta az akarást és ezt mindenképpen értékelem. Arra is sikerült egy érdekes választ találni, hogy Godzilla miért viselkedik úgy ahogy. Ez azonban felvet néhány kérdést, de egy ilyen filmnél szerintem nem érdemes az ilyesmin agyalni. A dolgok nagyrészét úgyis megmagyarázzák tudományosan, amiknek lehet, hogy nincs értelmük, de mivel maga a rendező állítása szerint ez a produkció, ahogy a szörnyuniverzum előző filmjei is, a jövőben játszódnak, a technológia számunkra teljesen ismeretlen.

Csakúgy, mint az előző Godzilla filmnél itt sem tudtak eltekinteni az emberi karakterektől és szálaktól. Persze kellenek bele az emberi karakterek is, hogy némi expozícióval szolgáljanak, csak ne essünk túlzásokba. Először az Alexander Skarsgard átlal alakított Nathan Lind hármasát szeretném kiemelni. Mellé csapódik ugyanis Rebecca Hall Ilene-je, illetve Jia, a kislány, aki az egyetlen ember, aki képes Konggal kommunikálni. Az ő csapatuk nekem nagyon tetszett, a történetszálukat is érdekesnek találtam, megvolt köztük a kémia. Nathannek próbáltak egy kis hátteret is adni, ami egy plusz pont, bár a jól bevált „meghalt az egyik családtagom” módszerhez folyamodtak (megemlíteném, hogy három ilyen ember is van a filmben, rajta kívül még Madison, illetve Ren Serizawa is elvesztette az egyik hozzátartozóját).

A másik hármas már kevésbé volt szimpatikus, Madison, Bernie és Josh hármasánál kevésbé volt meg a dinamika, és az ő küldetésük teljesen értelmetlenné is válik a végére, hiszen már mi nézők is tudjuk, hogy mi miért történik, illetve az eseményeket nem is nagyon befolyásolják, egészen a legvégéig, ami teljesen fölöslegesnek érződött, mintha csak azért rakták volna bele, hogy tessék, volt értelme ennek a három karakternek. Bernie karakterének egyedül annyi előnye volt, hogy vitt egy kis humort a filmbe, de ez se sok érdem. Akit még meg szeretnék említeni az Kyle Chandler karaktere, aki Madison apja. Vele a film során nevetségesen keveset foglalkoztak, el is felejtettem, hogy ő elméletileg szerepel az alkotásban. Ha már a Godzilla folytatásában ilyen nagy szerepet kapott, igazán megérdemelt volna egy kicsivel több figyelmet.

Most pedig térjünk rá a lényegre, a két címszereplőre. Mind Kong, mind pedig Godzilla nagy utat járt be eddig a filmig, ám én úgy éreztem, mintha ez a produkció egy kicsit inkább Kongnak kedvezett. Az ő karaktere sokkal nagyobb figyelmet kapott, mint a másik címszereplő, illetve sokkal pozitívabb karakterként ábrázolták, mint Godzillát. Ami érdekes, hogy sok ember szereplőhöz képest jóval érdekesebb volt az ő drámája annak ellenére, hogy egy óriási CGI majomról beszélünk. Az ő jelenetei nagyon jók, sikerült jól bemutatni, hogy ő is egy érző, gondolkodó lény, aki sokszor ugyan úgy fél, mint az emberek. Egy nagyon szerethető „személyt” csináltak belőle, aki mondhatni elviszi a hátán az egész alkotást. A kis háttértörténetnek köszönhetően, amit adtak neki, jobban lehetett kötődni a karakterhez, valamint sajnálni, hiszen ő az utolsó a fajából, nem maradt senki sem a családjából. A Jia-val való kapcsolata nagyon aranyos volt, és jól kitalálták, hogy jelbeszéddel kommunikálnak. Más kérdés, hogy ez eddig az Apex vállalatnak hogyan nem tűnt fel, ha folyamatos megfigyelés alatt tartották. A külön küldetése is nagyon tetszett a Hollow Earth-en (erről majd egy kicsit később).

Godzilla vele szemben sokkal kevesebbet szerepelt. Úgy éreztem, hogy Kong játékideje Godzilla kárára ment, bár, ha kevesebb szerepet kap Madison csapata és egy kicsivel hosszabb a játékidő, ezen lehetett volna javítani. Nem igazán tudtak vele mit kezdeni. Azon kívül, amit az előzetesekben láthattunk sok szerepe nem volt ezért ő egy kissé csalódás a számomra. A harci jelenetei azonban nagyon parádésak voltak és sikerült egy jó indokot találni arra, hogy miért őrjöng.

Visszatérve a Hollow Earth-re. Az ottani jelenetek elképesztően jók voltak, egy érdekes világot sikerült kialakítaniuk. Sikerült jól bemutatni, de azért nem teljesen. Láthattunk egy jó pár fajt onnan és azt is érzékelhettük, hogy ez sokkalta nagyobb, mint a Koponya-sziget, mind az állatok, mind a helyszín terén. Az ökoszisztémája érdekes volt és a kialakítása pedig rendkívül látványos, bár azt sajnálom, hogy nem kaptunk több „antigravitációs” jelenetet. A rendező elmondta, hogy nem akarta, hogy olyan legyen, mint Az utazás a Föld középpontja felé barlangos kialakítása és ezt sikerült is elérnie. Sok potenciál van ebben az új világban, én szívesen megnézném Kong folytatását ezen a helyen.

Ami a film egyik legnagyobb erénye (mint azt várni is lehetett) a látványvilág. Az akció jelenetek káprázatosak. A vízen való harci jelenet szépen ki volt dolgozva, főleg Kong felvételein, amin láthattuk a lecsurgó vizet a szőréről. Nagyon sajnálom, hogy ezt a produkciót nem láthattuk a moziba, hiszen ez mégis csak a nagyvásznon lett volna az igazi, bűn kisképernyőn nézni. A Hong Kong-os jeleneteket is kiemelném, a fények közötti csörte látványos volt, főleg azok a jelenetek, amikben Godzilla Kongot üldözte.

Megemlítenék még egy-két pazar snittet. A vizes összecsapásban volt két parádés felvétel. Az egyik ilyen, a vadászpilóta elstartolása. Az egész felvétel belső nézetből volt felvéve, csak a pilótát láttuk, illetve ami mögötte volt, így azt is láthattuk, ahogy Kong utánanyúl. A másik ilyen snitt pedig azon a hajón történt, amin már mind a két titán jelen volt. Mielőtt Kong bemosott volna egyet Godzillának, alulról láthattuk őket és a kamera tett egy 360 fokos fordulatot függőlegesen. Mind a két felvétel zseniális volt és megmaradtak bennem.

Amit viszont egy kicsit sajnálok, hogy nem voltak benne hasonló jelenetek, mint a 2014-es Godzillában, ami jól szemléltette volna, hogy milyen óriásiak a titánok. A Hong Kong-i összecsapás során például alig láttunk embereket, színesebbé tette volna a csörtét, ha a járókelők szemszögéből látjuk a harcot.

A film végén volt egy fordulat, amire lehetett számítani, sőt az előzetesek is megpedzegették (jobban mondván lelőtték), hogy nem Godzilla lesz a főgonosz és nem is Kong, hanem egy harmadik „személy”. Erről többet nem is mondanék, nem szeretném lespoilerezni, bár szerintem az emberek 80%-a számított rá (ha nem több).  Viszont azt meg kell, hogy jegyezzem, hogy ennek a behozatala elengedhetetlen volt, ha meg akarják tartani mind a két karaktert, hiszen az ő összecsapásuk végzetes lett volna az egyikőjük számára.

Az alkotásban a zenék nagyon jók voltak, tetszettek a „retro”-s zenék, illettek az adott jelenetekhez, illetve megörültem, amikor meghallottam Godzilla vészjósló témáját. Ugyan így voltam Kong témájával is, ami azért már nem volt olyan félelmetes, mint a másik címszereplőé. Egy-két utalást is ki lehetett szúrni a filmben, a Hollow Earth-re való utazás egyértelműen a 2001: Űrodüsszeiát idézte, valamint az előző Godzilla vs Kong filmre is volt egy visszacsatolás.

Összességében a Godzilla Kong ellen egyáltalán nem egy rossz film. Nem tökéletes azonban a látvány pazar, Kong pedig egy csupaszív karakter annak ellenére, hogy egy szörny. A történet itt sem egy Eredet szintű, valamint az emberi karakterek egy része itt is irritáló, de legalább nem kaptak olyan nagy szerepet. Az előző Godzilla filmhez képest mindenképpen egy előrelépés, sőt a maga műfajában egy kiváló darabról beszélünk. Igaz, hogy a fordulat kiszámítható a végén, de szükség volt rá. Egy-két plusz jelenettel azonban egy kissé jobbá is lehetett volna varázsolni a filmet. Az alkotást 75%-ra értékelem.