Idén nyáron a Netflix elhozta a Stranger Things 3. évadát, ezért úgy döntöttem, hogy egy kritikát írok mind a három évadról egy cikkben.
- évad
A Stranger Things sokak által kedvelt sorozat (én is odavagyok érte) és biztosan sokan ismeritek az első évad történetét, de azért ismertetném: 1983 novemberében járunk. Hawkinsban egy Indianan belüli kisvárosban eltűnik az egyik lakó, méghozzá egy gyerek Will Byers. A barátai (Mike, Dustin és Lucas) és a családtagjai (Joyce és Jonathan) a keresésére indulnak. Elkezdődik a nyomozás, és kiderül, hogy az eltűnése sokkal veszélyesebb és megdöbbentőbb, mint azt bárki gondolta. Sőt még egy lány is bejön a képbe, aki képes telekinézissel irányítani a dolgokat.
Szóval a történet valami borzasztóan érdekes és baromi jól ki van találva. Az egész nagyon jól van felépítve. A sorozat előrehaladtával egyre inkább beindulnak az események, végig fent tudják tartani az érdeklődésünket. Nagyon horrorisztikusra sikerült ez az évad.
Térjünk rá a karakterekre. A karakterek tetszettek, a legtöbb személy szerethető. Mike és a barátai érdekes karakterek, mindenkinek meg van a maga sajátos személyisége. Mike a csapat komolyabb tagja ő a „vezetője” a csapatnak. Dustin egy vicces és okos karakter. Lucas is a film egyik humorforrása Eleven kapcsán sokszor összetűzésbe kerül Mike-al. Eleven nem egy beszédes lány, ami érthető a múltjából kiindulva. Will sajnos keveset szerepel, de fontos szerepe van a történet szempontjából.
Akiket még kiemelnék a karakterek közül az Joyce, Hopper, Nancy, Jonathan és Steve. Winona Ryder nagyon jól játssza Joycet, kiváló alakítást nyújtott. Hopper egy nagyon jó karakter, aki segít Joycenak megkeresni Willt. Nancy egy nagyon okos lány (Mike nővére) és sokat törődik az emberekkel (jelen esetben Jonathannal), kedves. Steve az évad elején egy rosszfiú, aki együtt van Nancyvel, de a végére megváltozik (ez is egy pozitívum méghozzá karakterfejlődés terén). Charlie Heatont is meg kell dicsérnem jó színészi alakítást nyújtott, mint Jonathan.
A zenék nagyon illettek a 80-as évekbeli stílushoz. Jól adta vissza a régi időket, a díszlet és a ruhák is. A helyszínek is tetszettek. A látványvilágot is meg kell, hogy dicsérjem az Upside Down nagyon jól néz ki. Szóval mesteri munkát végeztek a Duffer testvérek.
A főgonosz a Demogorgon. Láttam már sokkal jobb gonoszt is. Félni lehet tőle, de ösztönösen cselekszik és ez a probléma. Nincsenek saját érzelmei, nem gondolkodik, ő csak a túlélésért gyilkolja le és eszi meg a városlakókat. Szóval főgonosz terén nem a legerősebb a sorozat. A kinézetét sokáig rejtegetik. A CGI megvalósítása egyébként jól néz ki.
A karakter drámák érdekesek. Winona Ryder zseniálisan át tudja adni Joyce szenvedését, azt hogy hogyan „őrül” meg a fia elvesztése közben. Később már Jonathan is kezd megőrülni ismét meg kell, hogy dicsérjem Charlie Heatont. Először Jonathan nem hisz az anyjának később viszont rájön, hogy igaza van, csak úgy, mint Hopper.
Joyce és Hopper párosa nagyon jó, jól működik kettejük között a kémia. Nancy és Jonathan párosa is tetszik, ahogyan együtt elkezdenek nyomozni és elhatározzák, hogy megölik a szörnyet. Mike és Eleven kapcsolata aranyos, ahogy egyre inkább kezdik megszeretni egymást, és ahogy Mike tanítja az „életre” El-t.
Az évadzáró epizód nagyon jóra sikerült. Nagyon izgalmas és feszült volt, végig izzadtam, hogy vajon mi lesz a kimenetele a harcnak. A Demogorgon is harcba szállt, de úgy ténylegesen. Kicsit fel is vezették a második évadot a cselekménnyel és a szereplőkkel kapcsolatban. Ebbe most bővebben nem mennék bele.
Szóval az első évad nagyon jó volt, izgalmakkal, feszültséggel és humorra tele. A 80-as évekbeli feeling jól állt a sorozatban (egyébként tele volt 80-as évekbeli utalásokkal). Szóval mindenkinek tudom ajánlani. Az első évadot 85%-ra értékelem.
- évad
Története: majdnem egy év telt el az első évad óta. Halloween környékén járunk. A fiúk már készülődnek arra, hogy körbejárják a várost csokik és cukrok után kutatva ám valami nem stimmel Willel. Egy hatalmas szörny fenyegeti a várost, amit sokkal nehezebb lesz megállítani, mint a Demogorgont. Még több szereplő és még több izgalom.
Az alapötlet nem változott még mindig az Upside Down lényei a gonoszok, viszont most egy sokkal nagyobb szörnnyel állnak szemben hőseink amit úgy neveztek el, hogy Mind Flayer. A történetet jól össze tudták kapcsolni az előző évaddal. Gondoltuk, hogy Willnek traumái lesznek és azt is, hogy feltehetőleg megfertőződött.
Új karakterek is képbe jöttek. Az egyik ilyen karakter a Sadie Sink által megformált Max, aki egyből főbb karakterré nőtte ki magát. Egy vagány csajról van szó, aki a játékterem bajnoka. Lucas és Dustin pedig megszállottan nyomoz utána (később aztán elhívják csokit gyűjteni és a csapat tagja lesz, aminek Mike nem igazán örül). A testvére Billy akit Dacre Montgomery játszik is ugyanúgy egy új karakter, aki egy igazi seggfej. Folyamatosan szívatja Maxet és Steve-t is.
Kiderül, hogy Eleven Hoppernél lakik. Az ő kapcsolatuk egy tipikus apa lánya kapcsolat. Jim próbálja megóvni az örökbefogadott lányát a külvilágtól (főleg a képességei miatt) aki ennek annyira nem örül. Sokat veszekednek, de aztán kibékülnek. Aranyos kapcsolatot ápolnak.
Még egy háziasított Demogorgon is feltűnik, Dart, aki Dustin „házikedvence” még ki nem derül, hogy valójában egy Demogorgon bébi, aki rohamosan növekszik. Segítségét kéri Steve-nek (akiről kiderül, hogy bátrabb, mint hittük) és egy nagyon jó párost kapunk az évad végére.
Ami egy nagy pozitívum az évaddal kapcsolatban, hogy több dolgot tudunk meg Eleven múltjáról, aki az anyja után nyomoz. Később még egy olyan lánnyal is „összefut” (valójában El keresi meg) aki hasonló képességekkel rendelkezik, mint ő. Neki is elvették a családját. A kettejük közül annyi a különbség, hogy a lány egy számkivetettekből áll csapattal felkeresi azokat az embereket, akik a laborban dolgoztak, hogy aztán megöljék őket.
Vannak részek, amikben Mike és Eleven kifejezetten keveset szerepelnek. Eleven esetében visszakapjuk, ugyanis egy komplett részt szánnak rá, Mike-al azonban ez nem történik meg. Ellenben Lucas, Dusin, Max és Steve négyes nagyobb szerepet kap. Sőt még Will is nagyobb szerepet kap (ami érthető, hiszen a világ mellett őt is meg kell menteni). Noah Schnapp-et meg kell, hogy dicsérjem valami nagyszerű alakítást tett le az asztalra. Igaz vannak részek, amikor nincs magánál, ám amikor megkötözik és próbálja felfogni, hogy mit is mondanak neki, kiválóan játssza a szerepét.
Azért vannak negatívumok is az évaddal kapcsolatban. Főgonosz nincs igazán (igen a Mind Flayer-t nem számítanám annak, mert szinte fel sem tűnik). Egyedül a Demo-dogok jelentenek veszélyt hőseinkre. Nincs kit utálni az évad alatt (csak Billyt, de ő nem főgonosz csak szemétláda).
A karakterfejlődés itt is jelen van. Eleven értelmesebb, mint az előző évadban, jobban kiforrt a személyisége, aminek örülök.
Az utolsó rész itt is nagyon izgalmas lett. Kapunk egy Steve Harrington féle „anyukát”, a végső „harc” látványos és izgalmas, illetve Mike-ék harca a Demo-dogok ellen is tetszetős lett. Nekem az előző évad fináléja jobban tetszett, de nincs okom panaszra.
Egy izgalmakkal és humorral (csak úgy, mint az előző évadban) teli évadot kaptunk. Az utolsó rész felvetett pár kérdést a következő évaddal kapcsolatban. Az előző széria jobban tetszett, de ez is nagyszerű lett. A szériát 80%-ra értékelem.
- évad
Története: egy évvel a második évad után járunk. Nyár van és Dustin hazaérkezett egy nyári táborból. Elmondta, hogy lett egy barátnője a kirándulás alatt, és hogy vele a kapcsolatot egy saját készítésű rádióállomással veszi fel. Ám Suzie csatornája helyett egy orosz csatornát fogott és rájött, hogy valami nagy dologra készülnek. Közben a Mind Flayer is visszatért, aki foglyul ejtette Billy elméjét, hogy felhasználja a világ elpusztítására.
Sajnos főgonosz terén nem voltak kreatívak az alkotók. A Mind Flayer egy „kisebb” darabja került a mi világunkba méghozzá az oroszok által. Billy-t is egyfajta gonosznak lehet tekinteni, ám ő nincs tudatába annak, amit csinál. Mellettük az oroszok még a főgonoszok, akik szintén nem a legjobb gonoszok, akiket láttunk.
Új karakterek is feltűntek. Ilyen a Maya Hawke által megformált Robin, aki egy vicces, szerethető karakter. A másik „új” karakter Erica Lucas testvére. Erica már feltűnt az előző évadokban ám most kapott nagyobb szerepet. Nagyon vicces karakter, Dustin mellett ő a széria fő humorforrása. Robinnal kapcsolatban megjegyeznék még valamit. A karakterrel kapcsolatban van egy kis csavar, ami nekem annyira nem jött be. Valamit elkezdtek felépíteni az egész évad alatt, majd egy szimpla döntéssel (amit egyébként idő közben találtak ki) lerombolták ezt.
Az évad első fele a tini életet és annak problémáit mutatja be. Mike és Eleven kapcsolata erre az évadra nagyon idegesítővé vált. Hopper folyamatosan próbálja szétszedni a két tinit, és én is inkább neki szurkoltam. Hopper és Joyce párosa nagyon jó még mindig, ismét meg kell, hogy dicsérjem a két színészt. Lucas és Max kapcsolata viccesre sikerült, nekem nagyon tetszik a páros. Will ebben az évadban teljesen háttérbe szorul, szinte semmit nem szerepel. A „Can We play D&D” és a „He’s here” szövegeken kívül mást nem is adtak nagyon a színész szájába, pedig Noah Schnapp egy nagyon jó színész.
A csapat ebben a szériában kettéoszlik. Van egy Mike-os csapat és van egy Harringotnos csapat, aminek a tagjai Robin, Steve, Dustin és Erica. Ez a négyes eszméletlen vicces. Én örülök neki, hogy Dustin kiszakadt a baráti közegből, mert Steve-el nagyon jó párost alkotnak. Hozzájuk kapcsolódik az orosz szál. Gőzerővel kezdenek nyomozni és ezzel vicces pillanatokat eredményeznek a képernyőn.
Van még egy harmadik csapat ami Nancy-ből és Jonathan-ből áll. Az ő száluk számomra teljesen érdektelen, az évad végén úgy is ugyan oda lyukadnánk ki. Ők is végzik a saját kis nyomozásukat, és próbálják bebizonyítani az igazukat. Az ő kapcsolatuk egyébként fura, de valahogyan mégis működik a páros. Szóval az ő száluk inkább csak töltelék, nem szerették volna őket kihagyni az évadból.
Az évadba feltűnik még egyéb karakterek, mint Murray Bauman, akit az előző szériából ismerünk, illetve még egy új karakter Alekszej aki furcsa mód szerethető. Ők összeállnak a Jim Joyce párossal, hogy együtt nyomozzanak az oroszok után.
A retro zenék, a ruhák és a helyszínek még mindig zseniálisak, jól megválogatták őket. Külön dicséret a vidámparkért, ami egy nagyon érdekes helyszín. Az összes jelenet, ami ott játszódik izgalmas, és látványos lett.
Visszatérve még a humorra, szerintem ez lett eddig a legviccesebb évad. Mindegyik csapatban van egy-egy olyan karakter, aki különösen vicces (ilyen Dustin, Erica, Hopper, Lucas).
Az évadnak a második felében felgyorsulnak az események, így ez a része a szériának sokkal izgalmasabb. A szálak végül egyre inkább kezdenek kibogozódni. Az akcióval együtt párhuzamosan a látvány is megérkezett. Nem spóroltak a CGI-val, így ez lett a leglátványosabb évad. A Mind Flayer borzasztóan jól nézett ki, filmeket megszégyenítő pontossággal lett kidolgozva.
Ami még dicséret az évaddal kapcsolatban, hogy mert nagyot lépni. Az előző kettő szériában ez eddig nem látszott meg.
Az évadzáró itt is izgalmasra sikerült, izgalmasabbra, mint a második és még talán (mondom talán) izgalmasabbra, mint az első. Bár ott a horrorisztikus elemek miatt lett feszült az évadzáró, itt már jóval kevesebb horrorisztikus elem volt megtalálható. Az utolsó rész sok kérdést felvet a történettel és a karakterekkel kapcsolatban, ami miatt még jobban várjuk a 4. évadot.
Összességében megkaptuk a leglátványosabb, legviccesebb évadot, amiben találunk hibát, ám ismét egy jól összerakott szériát köszönthetünk a Duffer testvéreknek. Ezt az évadot 84%-ra értékelem.
A sorozatot mindenkinek ajánlom, aki szereti a kicsit horrorisztikus és izgalmas sorozatokat, amik humorosan vannak kivitelezve. Nagyon igényes a sorozat mind a színészek mind a zene, a helyszínek és a látvány is zseniális. Magát a sorozatot összességében 84%-ra értékelem.
