Lezárult a Klónok háborújának a hetedik évada, ezzel maga a sorozat is. A mai cikkünkben azt vesézzük ki, hogy milyen is lett a széria csúcspontja. A kritikánk spoilereket tartalmaz.
Az utolsó évad legfontosabb feladata lezárni sokak egyik kedvenc animációs sorozatát, valamint sokak gyerekkorát. Ugyanis valljuk be, a legtöbben ezen a sorozaton nőttünk fel. Az első epizódok 2008-ban kerültek bemutatásra, és sokakat már akkor is magával ragadott ez a széria. Persze ezek többsége még csak gyerek volt akkor, azonban ma már ők is olyan fanatikusok, mint akik az eredeti trilógiának a fanjai.
Azonban a gyerekmesére utaló külső mást takart, mint azt gondolnánk. Jellemfejlődésekből nem volt hiány, a történetet is szépen, ütemezetten vezették részről részre és olyan karaktereket ismerhettünk meg ezáltal, mint Ahsoka, Cade Bane és még sorolhatnánk. Ami azonban az egyik legjobb húzása volt Dave Filoni alkotásának, az Maul visszahozatala. Maul egyáltalán nem volt kiemelkedő gonosz a Baljós árnyakban, azonban a Klónok háborújának (meg persze a Lázadóknak) sikerült olyan mélységet adnia a karakternek, hogy máig az egyik kedvenc Star Wars-os szereplőm. Ezután a hosszú bevezető után térjünk is rá a kritikára.
Ha azt mondanám, hogy az évad tökéletes volt hazudnék. Sajnos voltak benne olyan részek, történetek, amelyeknek az elmesélését nem feltétlen éreztem szükségesnek. Helyette olyan arcokat is fel lehetett volna használni, mint a Kristálykrízis az Utapaun-t. Ebben az arcban láthattuk volna Griveous kidolgozott animációját (ami valljuk be elég király lett volna). Valamint engem érdekelt volna Boba Fett és Cad Bane közös arcja, de ezen már fölösleges agyalni.
A Bad Batch arc
Története: Rex és egy különleges klón alakulat, a Bad Batch elindulnak a Techno Unió bázisára. Kiderül, hogy Echo életben van, ezért a csapat megpróbálja megszöktetni őt.
Az évad egy nagyon erős kezdéssel nyitotta meg kapuit. Már az első részben látszott, hogy elképesztően sok munkát fektettek bele ebbe az évadba. Az animáció gyönyörű volt, egyes harci jelenetektől eldobtam az agyam, ugyanis ilyet korábban nem láthattunk a sorozat alatt. Nagyon tetszett az, ahogyan bemutatták Anakin- Rex, Rex- Echo kapcsolatát, itt már teljes mértékben látszott, hogy milyen régóta ismerik egymást ezek a karakterek. Anakin és Padmé is kapott közösen egy nagyon aranyos jelenetsort, ami viszont szomorúsággal tölti el az embert, hiszen tudjuk, hogy mi lesz a szerelmespár kapcsolatának a kimenetele. Rexnek ismét egy emberibb oldalát láthattuk (az évad során még lesz ilyenre példa), és ismét kiderült, hogy a klónok igenis éreznek, nem csak katonák, akik eszetlenül harcolnak.
Maga a történet nem volt annyira érdekes, azonban Echo visszahozatala és a Bad Batch csapat jelenléte feldobta azt. Megmutatták, hogy mekkora különbség, illetve ellentét van a „regular” klónok és a különleges klónok között. Ez az ellentét végig érződött mind a négy részen keresztül, a végére azonban mégiscsak csapatként működtek és sikeresen kimenekítették Echot.
Humorból sem volt hiány, a nagyszájú Wrecker mindig ellopta a show-t, ám a többiek sem szorultak háttérbe. Crosshair, a csapat snipere is kapott kiemelkedő képsorokat, amik sokat adtak hozzá az akciójelenetekhez.
Egy nagyobb negatívuma azonban van az arcnak. Visszahoztak egy régi karaktert, Trench admirálist, aki sokat nem szerepelt ezekben a részekben. Anakinnal is összefutott, aki adott neki egy esélyt a túlélésre, ám mikor a pókszerű lény megtámadta őt, a jedi hidegvérrel meggyilkolta. Szomorú, hogy egy viszonylag fontosabb karakter (a C.W. történelmében) ilyen gyenge halált kapott, kicsit izgalmasabb végre számítottam.
Az, hogy Echo a Bad Batch csapattal maradt, teljesen érthető (azok után, amiken keresztül ment) és jó döntés. Az utolsó részben az érzéseinkkel játszottak, mikoris a két jóbarát, testvér búcsút vett egymástól és Echo végleg elhagyta társait. Ami azonban engem a leginkább érdekel, hogy mi is történt a csapattal ezután, rájuk milyen hatással volt a chip, azaz végrehajtották a parancsot vagy sem. Egyáltalán az sem biztos, hogy Jedik közelében tartózkodtak, de ennyire ne menjünk bele a teóriákba.
Egy akciódús, érzelmes arcot kaptunk, ami tökéletesen felvezette, hogy a későbbiekben mire is számíthatunk. Azonban az Ahsoka’s Walkabout-nak nem sikerült tartania ezt a színvonalat.
Az Ahsoka’s Walkabout arc
Elérkeztünk sokak egyik kedvenc karakterének (köztük nekem is) a visszatéréséhez. Története: Ahsoka miután kilépett a Jedi rendből, új életet próbált elkezdeni Coruscant alvilágában. Egy balszerencsés eseménysor után találkozott egy szerelővel, Trace-cel és a testvérével, Rafa-val. Rafa illegális üzletekben is részt szokott venni, ezért el kell szállítaniuk egy fűszerrakományt a Pike-oknak. Trace az út során egy hatalmas hibát követ el, ezzel pedig beindul az Ahsoka’s Walkabout nyögvenyelős sztori része.
Nagyon örültem neki, mikor megtudtam, hogy Ahsoka kap egy négy részes arcot. Egy nagyon érdekes és szerethető karakterről beszélünk, azonban ez mégis egy nagyon gyenge négy rész lett. Először is, amit egyáltalán nem értek. Ha már behoztak két rendkívül érdektelen és sablonos karaktert, nem kellett volna őket a széria legidegesítőbb (főleg Trace) karaktereivé avanzsálni. A sztori sem lett az igazi, vontatott és kiszámítható.
Trace és Rafa önző és felelőtlen döntéseket hoznak (megint inkább Trace), amit már nagyon meguntunk a végére. Miután elkapták és bezárták a három lányt, többször is megszöknek tőlük. Ezalatt Ahsoka végig elrejti a testvérpár elől a múltját, mivel a Coruscant azon részein, ahol ők is élnek, nem kedvelik a lovagokat. Persze a végén mégis kiderül, hogy ki is valójában Ahsoka, de nem haragsznak rá, hiszen, ha ő nem lenne, a két lány már rég halott lenne.
Egy végtelenül unalmas, vontatott történetet kaptunk, ami csak a Mandalore ostromának előkészítésére volt jó. A két testvérpár olyannyira idegesítő volt, hogy nem is érdekelt, hogy mi is történik velük, sokkal inkább a végkifejlettre vártunk. A nyolcadik rész végére kaptunk egy Maul cameo-t, ami legalább egy kicsit felrázott minket.
A Siege of Mandalore arc
Története: Mandalore-on dúl a háború, amit Maul robbantott ki. A zabrak célja, hogy Kenobi és tanítványa Anakin jön a megállítására, így le tudja győzni legnagyobb ellenfelét és Sidious következő tanítványával is végez, hogy meghiúsítsa egykori mestere tervét. Helyettük azonban Ahsoka érkezik a helyszínre, akit a maga oldalára próbál állítani.
Nagyon tetszett Maul összes jelenete. Minden szava aranyat ért, érdekes dolgokat mesélt a volt mesteréről és arról, hogy egy új korszak köszönt be a galaxis életébe. A tervét el is mondta Ahsokának, aki egy kis hezitálás után sem állt át hozzá. Még mindig bízott a legjobb barátjában. Harcba keveredtek, ami elképesztően látványos és tökéletesen koreografált lett. Ehhez az is hozzájátszik, hogy motion capture-rel vették fel a jeleneteket. Ami pedig még inkább kedvez a rajongók számára, hogy Maulnak a mozgását az a Ray Park játszotta, aki a Baljós árnyakban alakította a zabrakot.
Ami még megfigyelhető a részek alatt, hogy a Sithek bosszújának a cselekményével párhuzamosan halad a Mandalore-on történtek cselekménye. Minden fontosabb dologba kapunk betekintést. Obi-Wan közli Ahsokával, hogy Anakin megölte Dooku-t és azt is, hogy a kancellár után küldték őt, hogy kémkedjen.
Sok érzelmes jelenettel találkozunk még a 66-os parancs előtt. Ahsoka visszakapja a fénykardját Anakintól, valamint azok a klónkatonák is feltűnnek, akiknek a sisakján Ahsoka arcának a mintája található. Persze tudjuk, hogy ezek a katonák, akik még hűen szolgálják őt, hamarosan ellene fordulnak majd. Mault végül elkapják, aki próbálja figyelmeztetni a többieket, ám mind hiába. Senki nem hitt neki.
A tizenegyedik rész teljesen más, mint az eddigiek. Persze a Mandalore ostromából származó részek intrója is különbözik a többitől, ez azonban olyan feszült atmoszférát alakít ki, hogy már titkon mindannyian sejtjük, hogy mi fog következni. Mielőtt azonban az inhibitor chip aktiválódna, Ahsoka zavart érez az erőben. Itt hallhatjuk ugyanazokat a párbeszédeket, amik elhangzottak a Sithek bosszújában Mace Windu halálakor. Ahsoka megy is közölni Rex-xel, hogy valami nincs teljesen rendben, de már késő.
A parancsnok hívóján megjelenik Sidious és közli vele, hogy hajtsa végre a 66-os parancsot. Rex hezitál és próbál harcolni a chip ellen, remeg a keze, de nyer felette a chip és lőni kezd Ahsokára. Végül a lánynak sikerül elmenekülnie és elindul Maul felé, hogy kiszabadítsa. Elmondja neki, hogy csináljon káoszt, abban úgy is jó. A zabrak így is tesz és kezdetét veszi egy elképesztő jelenetsor. Maul lemészárolja a klónokat, akik az útjában állnak. Valakit lefejezett, valakit felnyársalt, de egyeseknek sikerült meglépniük. Ahsoka elkapja Rexet és deaktiválja a chipet, Maul pedig szétszedi a hiperhajtóművet.
A hajó zuhanni kezdett. Jesse és a klónok nem hátráltak, ezért Rex úgy döntött, kénytelenek lesznek megölni a testvéreit. Nagyon szívszorító volt azt látni, hogy a parancsnok mennyire megtört. Ahsoka levette a sisakját és így láthattuk, ahogy Rex arcán lecsorog egy könnycsepp. Néhány droiddal kiegészülve nekivágtak hát a klónoknak. Maul meglépett, Rex pedig próbálta elkapni, a levegőben suhanó Ahsokát. Ezalatt a jelenetsor alatt végig a hideg rázta feltehetőleg az összes rajongót. A rész végig feszült tempót diktált. Ilyen képsorokat még a Klónok háborúja alatt sem láttunk.
Az egykori jedi és az egykori parancsnok sírokat állítottak a zuhanás alatt elesett katonáknak. Ahogy a kamera végigmegy a sisakokon, majd oldalról beúszik Jesse-é is, a szívünk szakadt meg. Ahsoka ledobja a fénykardját, ezzel jelképezve a jediktől való végső elszakadást és egy új korszak kezdetét. Az utolsó pár képkockába feltűnik maga Darth Vader is, néhány hó és alaprohamosztagossal kiegészülve, immár ugyanazon a holdon, csak éppen hó borítja azt. Megtalálja az eldobott fénykardot és felnéz az égre. Felette elszáll Morai, aki akkor jelenik meg, ha Ahsoka is jelen van, vagy ha valamit hozzá lehet kötni. Darth Vadernek egy pillanatra látszik a szeme a sisakon keresztül, majd elsétál és ezzel ér véget a Klónok háborúja.
Erre az arcra vártunk egész végig és kicsit sem csalódtunk. A négy rész alatt végig izgultunk, érezni lehetett a feszültséget. Az utolsó képsorok olyan nyomokat hagytak bennünk, hogy mindig is emlékezni fogunk rájuk. Megkaptuk azt, amire vágytunk.
Összességében egy elképesztően izgalmas és feszült évadot kaptunk, ami egy érzelmi hullámvasút is egyben. Ez az évad az egyik legjobb dolog, ami történhetett a Klónok háborújával. Egy érzelmes lezárást kaptunk, aminek vannak gyengébb pillanatai, de az utolsó négy rész kárpótol mindenért. Nagyon hálás vagyok legfőképpen George Lucasnak és Dave Filoninak, hogy elindították ezt a sorozatot és hogy nem hagyták félbe a hatodik évad után a szériát, így egy kerek lezárást kaphatott a történet. Végleg búcsút kell vennünk ettől a sorozattól, a szeretett karaktereinktől és a történetektől, amiket a produkció elmesélt. A Klónok háborúja 7. évadát 90%-ra értékelem!
