Kértétek, hogy írjunk képregényajánlót a Hihetetlen Pókember: Hazatérés című Nagy Marvel-képregénygyűjteményből.
Első ránézésre ez nem egy szokványos képregény, ami annak köszönhető, hogy keményfedeles. Ez azért van, mert ebben nem egy képregény, hanem hat található mivel gyűjtemény. Ránézésre nagyon szép, jó a kézbe venni. A könyv törzsén található egy ábrából egy részlet. Ha megvan az összes regény, kijön belőlük egy egész kép. Ez nagyon ötletes.
A képregény története: Peter Parker életébe a Hazatérés című történet új kort hozott -valami újat a múltjából-, egy misztikus elemet, amelyet sosem használtak előtte. A 2000-es évek első nagy Pókember sztorija volt ez.
Peter megismer egy különös személyt, akinek ugyan olyan képességei vannak, mint kedvenc hálószövőnknek. Épületek tetején ugrál, gyors és erős. Ez az illető elárulja Pókembernek, hogy veszélyben van, ugyanis egy nagyon erős ember vadászik rá.
Az előzményeket nem árt, ha elolvassuk a füzet legelején. Nincsen rá visszautalás, de jó, ha ismeri az ember.
Mint már említettem ez a kiadvány hat kötetből áll. Minden kötet elejét egy borítógrafika jelzi, ami annak a kötetnek a legelején szerepelt. Így tudja az olvasó, ha éppen egy új „fejezet” kezdődik.
Maga a történet érdekes és izgalmas. Vannak benne visszafogott részek, de tele van akcióval és érzelemmel is. Ami még nagyon tetszett, hogy némi betekintést is kaptunk Peter Parker életébe, hogy mivel foglalkozik mikor nem Pókember és milyen, amikor a nyilvánosság előtt kell megmentenie az embereket. Egy-két verekedés is helyet kapott a történetben, amiknek nincs közük a fő cselekményszálhoz. Ez nem feltétlen jelent gondot. Néha vicces néha pedig elgondolkodtató „képsorokat” kapunk.
A rajzok nagyon szépek. Nem a legélethűbbek, amit láttam, de kidolgozottak. A harcok a legkidolgozottabbak. A lángoló tűz, az ütések mind nagyon tetszettek.
Pókember kezdetéről, az íróról, a rajzolóról és az ellenségeiről is olvashatunk a könyv végén. Sőt még rajzgalériát és vázlatokat is tettek bele.
Ami érdekes, hogy az olvasás közben izgultam. Izgultam a főhősünkért és egy-két mellékkarakterért. A közepétől egészen a legvégéig izgalmas a sztori, nem tudtam letenni, mindig azon járt az agyam, hogy csak olvassak még egy kicsit. Ennek a hátránya az volt, hogy gyorsan végeztem vele.
Azoknak nem ajánlom, akik nem szeretik a képregényeket illetve a rövid történeteket, amiket gyorsan el tud az ember olvasni. Azoknak pedig ajánlom, akik szeretik a képregényeket (még egy kicsit is) és nagy Pókember fanok.
